A XI. kerület sasadi részén sétálgatva az ember kisebb mediterrán flórába csöppen. Lehet, (persze nem biztos, de azért mégiscsak lehet benne valami…) nem véletlenül találkozunk „Rozmaring utca” táblával ott, ahol hatalmas, bokros állapotból nyúlik át a kerítéseken a rozmaring. Ez a kámforra emlékeztető, kesernyésen aromás fűszer a nyelvészek szerint görög-latin nyelvcsaládok „illatos cserje” és „tengeri harmat” kifejezéseinek valamelyikéből kaphatta romantikusan a nevét. Magyarországon a barokk kor kezdte felfedezni; ekkorra datálódik A Magyar Királyné Vize névre hallgató gyógyitalunk is, mely két rész rozmaringból és három rész alkoholból tevődik össze (hm… nem hangzik rosszul…) De alapvetően, természetesen a rozmaring a mediterrán ételek nélkülözhetetlen fűszere, illóolaja élénkítő hatású, de fürdővízbe áztatva is kiválóan illatosít, frissít. Azaz: cool.