A mondás szerint: mindenből előbb utóbb sörnyitó lesz, vagy kalapács. Különösen igaz ez Szabadság szobrunkra. Az 1947-ben átadott szobor eredeti neve ugyanis „Felszabadulási emlékmű” volt, a „szovjet hadsereg haditettének emlékére”. A rendszerváltást követően többpárti kezdeményezésre a Parlament lebontásra ítélte a pálmás nőt, azonban a lakosság a turizmusra hivatkozva megvédte a 235 méteres Gellért-hegy fölé, összességében több mint 50 méterrel magasodó, immáron Sörnyitónak becézett budapesti jelképet…

Manapság a menőbb kortárs magyar festmények a millás összeghatárt ostromolják. Pedig ki ne vágyna otthonába, irodájába valami igazán cool modernre… Ráérezve a trendre Berencsi Attila grafikus… vá’-vá’vá: kezdem újra:  ’zéngenerációm dark ikonikus alakja, a túszdrámás, Ezüst Kagyló-díjas Beri Ary (minden lány szerelmes volt belé, minden fiú irigykedett rá) ráérezve a trendre, emberközelivé hozta festőművészetét. Azt csinálja ugyanis, hogy budai műtermében az eredetiről nyomdai úton készített reprodukcióba belefest a színhűség kedvéért, lelakkozza, minőségi vakrámára feszíti és nemes fával keretezi. Így bárkinek megfizethető összegért elérhetővé válik a retro repro műtárgy (szó szerint)…

Minden magára valamit is adó ZOOban, a világ bármely táján van lehetőség egy bizonyos összeg fejében örökbe fogadni vadat, halat, s mi jó… Miért ne lehetne jelképesen örökbe fogadni érző szívű, utcán élő EMBERT? Munkába-, suliba menet egész biztosan találkoztál már emberi méltóságához görcsösen ragaszkodó, hajléktalan embertársunkkal, akinek az élete egy bizonyos ponton, önhibáján kívül, hangsúlyozom: önhibáján kívül félresiklott, mint a vonat a héten Pestszentimrén... A hajlékos ember büdzséjét nem igazán rengetheti meg egy-egy odaajándékozott reggeli kifli, vagy esetleg a kafétugóból visszakapott 5-10-20 forintos aprópénz csörrenet… Egy emberségre vágyó hajléktalannak viszont már ettől is COOL lehet Budapest.

A Belvárosi (gasztro) Piacon sztrítfúdoló STEAMBOO talán a legjobb példa arra, hogyan lehet egy vendégváró bakit gasztroelőnnyé fordítani! Történt egyszer ugyanis, hogy a sushi készítést magas szinten űző Szabó Győző színművész, egy baráti vendéglátás alkalmával elfelejtett norilapról is gondoskodni (khm…). A vendégek ugyan jelen, de hát mibe is tekerődjön akkor az a menü? Mentve a menthetőt, Győző az előkészített rizsalapú falatkákat szaloncukorszerűen sütőpapírba csomagolva, bambuszgőzbe helyezte… Így született meg gőzkívánatra, a tiki-style fúziós kajálda alapgondolata: friss, egészséges, (mondhatnám fitness), minőségi alapanyagok (lazac, kesudió, chili, stb.) rizsre és pollentára nigirizve, 4 percben gőzölve, környezetbarát csomagolásban és tálalásban az innovatív, különleges ízekre vágyóknak… A siker nem is váratott sokáig magára, STEAMBOOdapest nyugati irányba is terjeszkedik: az elmúlt hetekben nyílt meg ugyanis (a tegnap kettő-nullra kikapó) osztrák fővárosban STEAMBOO WIEN. Mi a tanulság? Egy BudaCOOLpesti ételművész számára nincs gasztrobaki Bécsnek büszke vára nélkül… COOL.

Nyár van. BudaCOOLPestet ellepik a fesztiválok, koncertek. A tömeg ilyenkor koncertre megy, az egyén viszont találkozni. Szemtől szembe. Világsztárral. Mert érdemes nagyban gondolkozni: mindig akad leggyengébb láncszem még a biztonsági szolgálat sorai között is! A megfelelő pillanatban, határozott fellépéssel, vagy akár csak a telót nyomkodva bambán, át lehet battyogni a zorall tekintetek között is a V.I.P. szektorba. Vagy boci szemekkel el lehet ereszteni egy lécciléccit. Mert mi van abban, ha nem sikerül? Egy próbát csak megér, nem?  Számtalan tapasztalatból tudom: a Rocksztár is ember. Igen: híres, kőgazdag, de akkor is csak ember, aki értékeli a merészséget, vagányságot, közvetlenséget. Egyáltalán nem igényli a lábai elé borulást, mert abból már rég elege van. Azt várja, hogy valaki egyszerűen kérdezze már meg Tőle: „van kedved egyáltalán ma fellépni?” És onnantól kezdve már meg is nyílt: a képen épp az a pillanat látható, amint a világ egyik legnagyobb dobosa, Dave Lombardo (Slayer) saját maga készíti el a közös szelfinket, a telójával…